Végre visszatértem a nyüzsgésbe amit annyira vártam. Ilyen hosszú szünet után hálát adok a jó sorsomnak hogy megint tanulhatok. Na persze nem feltétlen jó kedvvel ülök még mindig az analízis és diszkrét matek jegyzeteim fölött, de hát nem lehet minden tökéletes. Egy kicsit végre kijutott a sikerből is, talán most már mondhatom, hogy alakul itt valami. Néha már partizni is eljutok a koli “színes” egyéniségeivel. Igazán jó fenékrázós bulikat szerveznek a friss húsra vágyó hölgyeknek és uraknak. Mondhatni “élmény van” és egy zsákra való sztori. Nagyon remélem, hogy amikor hátrahagyom őket az utókornak, én is nevetni fogok rajtuk végre. Nem mindegyik kellemes. Mostanság ráadásul felfedeztem a NIK egyetlen hátrányát: mindegy milyen ruha van rajtad, megbámulnak. Néha már állatok között érzem magamat. Természetesen minden kellemetlen élmény az olyan férfi archetípusától származik, akinek – akár 25 évesen – még komoly kapcsolata nem volt. Ők megtisztelnek a megalázó gesztusaikkal. Wunderschön! Miért is nem veszem dicséretnek? Menjenek a fenébe.

Mindenesetre a koli jó, a suli megy. Csak ennyit akartam mondani.

Magáért beszél a cím, de azért írok egy kicsit ide ebbe a szegény, magányos blogba.

Lassan két hete ismét pörgős netem van. Ez persze jár előnyökkel meg hátrányokkal, kénytelen leszek őket fel is sorolni. Az 50 giga szabad helyből a laptopomon egységnyi idő alatt 30 fogyott el. Ez gyors nagytakarítást is maga után vont. A kábelek limitált hosszúsága miatt sokat ülök egy nagyon kemény széken. Amúgy nagyjából minden tökéletes és happy. Kivéve hogy megkíséreltem használatba venni Ubuntu alatt a beépített mikrofonomat és kamerámat. A kamerám még működött is önként és dalolva. A mikrofon inkább visszakozott, neki udvarolni kellett. Egy egész este hízelegtem neki, de kikosarazott. És bármennyire is szeressem ubuntut, ez azért több volt a soknál. Ezért szomorúan jelentem ki, hogy mint elkényelmesedett Ubuntu felhasználó skype-olni Windows 7 alatt fogok. :’(

Van itt más is, például hazaköltöztünk. Egy teherautóra felpakoltuk magunkat, és most itthon vagyunk. Csöves kolis leszek, ha felvesznek. Most festünk. Narancs helyett kaptam barackszínt a szobámba, hogy áldja meg az ég. Miután beforgattuk az összes szekrényt a szoba közepére és a festés megkezdődött, rájöttem hogy minden ruhámat bezártuk…

Tanulás is van. Közeledik a szeptember. Vele analízis és társai. :S

Volt időközben egy kiskunmajsai kiruccanás is, nagy csobbanásokkal meg csúszásokkal, rejtőzködő mókusokkal, és nyúlvacsorával. Nem is panaszkodom. Elég jó dolgom van. De faszi nincs itt.

Ez volt a szalonnablog nyári különkiadása.

Ismered azt az érzést, amikor egy földbe ásott, sötét luk szélén állsz, aminek nem látod az alját? És azt, mikor beleejtesz egy érmét,  és nem hallod, amikor leesik? És amikor az érme után ugrasz?

Nah, én most valahogy így vagyok. Szakdolgozat kész, be van köttetve, most ma megyek érte, de utána rohanok vissza, mert délután közgáz zh. Frankó lesz, hiszen olyan papírokból lesznek a feladatok összeválogatva, amelyeket mi nem kaptunk meg.

Emellett szánalmasnak érzem a szakdolgozatom. Kapkodva összeszedett, logikátlan gondolatok halmaza. Emellett a szoftver sem tudja azt, amit terveztem. De még így is az általam beadott oldal az egyik legéletképesebb. Keresni kéne egy CD-t is, amit csatolok mellé. De lehet, hogy veszek inkább holnap, nem biztos, hogy van itthon.

Ráadásul már 4. nap sikerül az ébresztő előtt pontosan 5 perccel felkelnem.  A szemem láttára vált 6:54-ről 55-re a telefonom órája, miközben 7 órára van állítva az ébresztő.

De legalább az egyetemet élvezem. No meg szivcsit.

Fergeteges hétvége volt otthon, Dél-Bácskában. Dőlt a pia, meg folyt a Duna… Csak ennyit mondhatok: <3

Bajabanzáj!!

Nincsen a kalandnak folytatása, mert nem úgy jött össze. A munkával is leszámoltam, vagy lehet, hogy éppen a munka számolt le velem. Most összeszedem az embereket, és az “övék” leszek. Megint olvasok. És kezd beszippantani a PS világa.

Köszöntem, bocsánat.